Fuss JakabA-val a Vértesben

VérCse+Vérkör (105 km 3154 D+ / 76,2 km 1601 D+)

    Különleges kapcsolatom van a Vértessel. 2017 májusában kezdődött, amikor lefutottam az első Vérkörömet 9:59:05 idővel. Akkor kezdtem ráhangolódni a terepultrákra, hisz azelőtt csak aszfaltbetyár voltam. Ahol véget ér az út, ott kezdődik az ösvény - vagy valami ilyesmi. Rá egy évre megszereztem a 2. érmemet is, ekkor egy szűk órával kevesebbet töltöttem a rengetegben. Éreztem a fejlődés ízét, s ezért úgy gondoltam, hogy felnőttem a feladathoz és nekimehetek a nagytesónak, a VérCsének. 2019 áprilisában próbálkoztam először a táv legyűrésével, ahol majdnem "fejre álltam" a frissítés miatt. Sajnos benéztem a vízvételi lehetőséget Héregnél, s erre csak 15 km után jöttem rá. Egy 8 kg-os táskánál nehéz megállapítani, hogy hiányzik-e belőle 1,5 l víz. Nem sok lehetőségem maradt, mint letérni a pályáról és a közeli faluban bekuncsorogni magam egy házba. Picit furcsálták a lakók, nem értették minek annyit futni, de szívélyesen segítettek megtölteni a vizestartályomat, így magamhoz tértem és már csak a szári Spar lebegett a szemeim előtt. Meglepetésemre a #banhazilanyok ott vártak minden földi jóval, így plusz energiát gyűjtve haladtam tovább. Végül 13:41:01 alatt értem be, kb. +10 km-t belepakolva a távba.

    Nem hagyott nyugodni ez a frissítéses kudarc, s már készültem a következő találkozóra. Itt már semmit nem bíztam a véletlenre, precízen megterveztem mindent. A gondos előkészületeknek és a világ legjobb frissítőjének (igen, a Feleségemről beszélek) hála, nagyszerű idővel, 11:30:51 alatt értem be második próbálkozásra. Hab a tortán, hogy ugyan egy perccel, de átvettem a pályacsúcsot. A történet pikantériájához hozzá tartozik, hogy végig figyeltük az időt és "versenyben voltam". Az utolsó 10 km gyakorlatilag folyamatosan lejt, így a vak sötétben, ködben 4:30-as ezrekkel csapattam lefele, hogy meglegyen a pályacsúcs. Amikor kiértem az aszfalt útra, akkor számolgattam, hogy 4-es ezreket kellene még produkálni a csúcsig, amire 100 km után nem voltam képes. Így elengedtem és szomorkásan kocogtam tovább. Amikor befordultam a parkolóba, akkor nagy őrjöngés fogadott, hogy húzzam meg a végét. Maradt energiám egy sprintre így hármasával szökkentem fel a lépcsősoron. Majd síri csend a QR kód beolvasásakor, és egy hatalmas ujjongás: "Megvan a pályacsúcs!" - fals idő maradt meg a fejembe, hogy mennyi a pályacsúcs. Egy évig volt az enyém a legjobb idő, amit nem olyan rég döntöttek meg.

    Még csak a második Vérkör futásánál jártam, amikor szöget ütött a fejemben, hogy mekkora flash lenne, ha a mesterhármast egyszerre húznám be, vagyis a 3. teljesítés mindkét távból egyszerre lenne. Tehát elindulnék Tatabányáról a VérCsén, beérnék 105 km múlva Oroszlányra és onnan futnék is tovább a Vérkörre. Mindezt persze szintidő alatt. Nyilván nem az enyém az első ilyen ötlet, Csipi anno már teljesítette ezt a speciális kört.

    Ezután jött a covidos időszak, amit senkinek sem kell bemutatni. Azóta ugyan lassan, de beforrtak a sebek, s itt az újrakezdés időszaka. Ismét megpróbálom a VérCse+Vérkör teljesítését valamikor ősszel, s most másképpen. Eddig azon sportolók közé tartoztam, akik csendben teszik a dolgukat és csak utólag számolnak be az élményeikről. Most kivételt teszek és nyomon kísérheted a felkészülésemet. Sőt, ha elérkezik az idő, akkor futhatsz is velem. Félre értés ne essék, nem nyulakat keresek, hisz végig a saját tempómban fogok futni, ami 4:30-tól egészen a 12-es ezrekig változhat a domborzati tényezők függvényében. Ha velem szeretnél tartani egy szakaszon, akkor mindenképpen vedd figyelembe, hogy:

Fotók: VérCse, Bánházi Ágnes